A galambok.....


 index

Vidéken kertes házban élek, van egy előkertünk,
ahol nagyon sok madár megfordul,
mivel ott találnak a bokrokon élelmet és menedéket.
A konyha ablakából nagyon szépen meg tudom figyelni a madarakat.
Tavasszal egy galambpár készített fészket magának,
ahol 2 kis galambot neveltek fel. A picinyek hamar felnőttek és kirepültek a fészkükből,
és pár hétig üres volt a fészek. Eltelt pár hét, amíg a fészekben nem lakott senki.
A nyár közepén ismét visszaköltözött a galamb mama költeni.
Minden ugyanúgy zajlott mint a tavaszi költésnél.
A szép kis fiókák hamar elhagyták a fészküket.
Most csak azért írom ezt a cikket, mert ismét látom a fészken az anya galambot.
Nem vagyok egy galamb-ász, de nagyon furcsállom,
hogy ilyen későn október közepén is költenek a galambok.
Csak a tanulságokat szeretném leírni ami ezzel kapcsolatban ami eszembe jutott:
Nagyon sokan tanulhatnánk a galamboktól, pedig Ők csak egy kis “buta” állatok.
A galamb egy életre választ párt magának,
egész életében mellette van és segíti mindenben,
ezt most figyeltem meg igazából.
17-18 napig amíg a mama a tojásokon ül, addig a párja a közelben van mindig,
nem tudom, hogy az ételt úgy hozza-e neki a apa madár,
vagy addig amíg az anya elmegy enni, addig Ő ül a tojásokon.
Sajnos nem lehet Őket megkülönböztetni, mert egyforma színűk van.
Nagyon megsajnáltam Őket, mert tegnap és ma is szakadt egész nap az eső,
szegények ott áztak, még az apa sem mozdult el mellőle.
Nem tudom mi lesz, ha a kicsinyek kikelnek ilyen hidegben,
de remélem valahogy fel tudják nevelni Őket.
Mostanság elég nagy divat az esküvő után egy galambpárt elengedni  a fiatal párnak a házasságkötés után.
Vajon a fiatalok belegondolnak néha abba,
hogy amikor elengedik a galambokat akkor ez egy gesztus  ahhoz,
hogy Ők is így szeretnének élni “jóban-rosszban együtt” és “őrökké együtt”.
Sajnos ezt ma már nem így fogják fel.

Hogy karácsonykor pompázzon

A karácsonyhoz a szépen virító kaktusz is hozzátartozik. A kedvelt, Dél-Amerika hegyeiből hozzánk szegődött szobanövényünk kevés törődéssel december-január idején is szépen ontja virágait.
A karácsonyi kaktusz igen barátságos, nem szúr, csak zöldell és virágzik. Éppen akkor bontogatja piros, vagy rózsaszín szirmait, amikor más virág már régen álomba szenderült. A levéltagok végén meginduló virágoztatásához mostanában érdemes odafigyelni, így nagy biztonsággal számíthatunk arra, hogy kis kedvencünk a karácsonyi dekoráció pompás darabja lesz.

karacsonyi_kaktusz 2















 A növény virágzása akkor indul meg, ha olyan állandó helyet biztosítunk számára, ahol a levegő hőmérséklete 14 – 15 fok körüli. Fedett teraszok, verandák kitűnő választás, itt ugyanis az állandó hűvös, kissé párás levegő mellett megfelelő mennyiségű fényhez is hozzájutnak. A karácsonyi kaktusz érzékeny az öntözésre, ha földje kiszárad, nem indul meg a virágzás. Ugyanakkor a túlöntözést sem viseli, ezért legjobb módszer, ha naponta kevés vízhez juttatjuk. Ha igazán dús virágzatra vágyunk, ne sajnáljuk tőle a heti egyszeri tápoldatos öntözést.
A karácsonyi kaktusz nem szeret mozogni. Ha megszokott helyétől megfosztjuk, kis virágait leveti. Éppen ezért nem ajánlott virágzása idején a jó meleg, fűtött szobába vinni, még akkor sem, ha úgy gondoljuk, karácsonyi hangulatot teremt.
A növény szaporítása magról is történhet, de gyorsabb fejlődésre számíthatunk, ha egyszerűen néhány levéltagból álló növényi részt helyezünk virágcserépbe. A levél föld alatti része figyelmes öntözéssel néhány nap alatt meggyökeresedik.forrás:magyarno.com

Téli madáretetés: mivel, hogyan és mikor?




Köztudott, hogy télen nem minden madarunk vonul melegebb tájakra, számos faj itthon marad. Az már kevésbé közismert, hogy a tőlünk északabbra fekvő, mostohább téli klímájú területek madarai közül sok számára Magyarország jelenti a telelőterületet, ezért is olyan gazdag a téli madárvilágunk. Bár hazánk környezetállapota ma még lehetővé teszi, hogy a madarak emberi segítség nélkül is átvészeljék a telet, de az etetők nagy könnyebbséget és biztonságot jelentenek a környéken élő madaraknak, de csak akkor, ha az etetést folyamatosan, egész télen végezzük.

Mikor etessük a madarakat?

Amint beköszöntenek az első fagyok – különösen miután ezek tartóssá válnak – vagy leesik az első hó, el lehet kezdeni az etetést, amit folytatni kell egészen ezek megszűntéig, akár márciusig is.

A madarak gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyek táplálékkínálatára, évről-évre akár messziről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni, ezért ha váratlanul abbahagyjuk az eleség pótlását, rengeteg madarat hozhatunk nehéz helyzetbe. Az etetőre járó kistestű, gyakran alig 4,5 - 10 gramm (!) körüli testtömegű madarak számára -10 Celsius alatti hőmérsékleten a túlélés gyakran arról szól, tartalékaik csak arra elegendőek, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát. Ha másnap reggeltől nem tudnak kielégítően táplálkozni az alig 5-6 órányi nappali periódusban, például azért, mert nem töltöttük fel az etetőt, könnyen elpusztulhatnak a következő hideg éjszakán.

A téli madáreleségeknek három nagy csoportja van, ezeket lehetőleg együtt kell alkalmazni. Ezek közül az első a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgó. A szotyiba érdemes apró szemű magvakat: kölest, muhart stb. keverni, a legegyszerűbb, ha az állatkereskedésekben, barkácsáruház-láncokban kapható pinty és hullámos papagáj magkeveréket vásárolunk.

Az eleségek második csoportját az állati zsiradék: a nem sós vagy kifőzött szalonna, a faggyú, illetve a ma már szinte bármely élelmiszerbolt állateledel kínálatában szereplő cinkegolyó képezi. Legalább ilyen jó, ha lágy sajtot és vajat is kiteszünk valamilyen vízszintes felületre, akár az etető sík tetejére, mert ezt is nagyon szeretik a madarak, különösen a vörösbegyek.

Az olajos magvak és állati zsiradék mellett gyümölccsel, elsősorban a legolcsóbb almával is etessünk. Ezeket lehetőleg szúrjuk fel bokrok és fák ágcsonkjaira (de néhány szemet a talajra is tehetünk), így a madarak hóeséskor is hozzáférhetnek ezekhez, míg a földre szórt élelem mindaddig elérhetetlen számukra, amíg el nem takarítjuk a havat. Az almát gyakorlatilag minden lágyevő, tehát rovarokat (is) fogyasztó madár kedveli, így nagy segítséget nyújthat a vonulás helyett áttelelő madaraknak (pl. barátposzáta, házi rozsdafarkú, csilpcsalpfüzike).

Soha ne adjunk az énekesmadaraknak kenyeret, kenyérmorzsát, mert ezek erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást, akár a madarak pusztulását okozhatják (a vízi madarak: hattyúk, récék, libák számára az alkalmi kenyérfogyasztás nem jelent egészségügyi problémát).
Hol etessünk, milyen etetőtípusokat használhatunk?










A kihelyezés módja és működési elve szerint számos etetőtípust különböztetünk meg. Az etetőre látogató madarak közül több is, például a rigók, a vörösbegy és a magevők jobban szeretnek a talajon táplálkozni, míg mások inkább a talajszint felet vagy kimondottan az ágak között (például a királykák és az őszapók) érzik jól magukat, ezért az etetőkön lehetőleg több szinten is kínáljuk fel az eleségeket.